2020-07-08 14:37
A Hevesi Sándor Színtársulat a magyarországi színjátszómozgalom legújabb kori történetének hőskorában 1958 októberében alakult és azóta folyamatosan, tehát immáron 60 éve működő csoport. A társulat voltaképpen néhány hónappal korábban verbúválódott, mivel annak magja, – Sztanyiszlavszkij Stúdió néven – már 1958 nyarának derekán életjelt adott magáról. Olyan legendás színésznagyságok kezdték pályafutásukat itt, mint a színészkirály Latinovits Zoltán, és Hoffmann Géza, aki Hofi néven vált az ország legközismertebb első számú nevettetőjévé. A következő generáció tagjai közül pedig Tordy Géza, Reviczky Gábor, Detre Annamária, Katona János, hogy csak a legközismertebb nevekről tegyünk említést. Nem hagyható ki e felsorolásból az áldott emlékű Montágh Imre neve sem, aki tragikus haláláig önfeledt segítőkészségével és szakmai zseniével támogatta, tanította a társulatot. 1958 októberétől a hetvenes évek közepéig HVDSZ Hevesi Sándor Együttes néven volt ismert. Az 1970-es évek közepétől 2007 végéig a társulat a BM Duna Palota égisze alatt működött. 2008-ban a Láng Művelődési Központ nyújtott menedéket számunkra és tette lehetővé a társulat további működését. Jelenleg is ez az otthonunk. [Tablo 2006 (25)]
E hosszú időszak ellenére a társulatnak mindössze két vezetője, rendezője volt. A Sztanyiszlavszkij Stúdió rendezője Radványi Sándor ugyanis meglehetősen rövid ideig, mindössze néhány hónapig állt a társulat élén. Az együttes tagjainak döntő többsége ugyanis a nyári bemutatót követően elhagyta a társulatot, így tulajdonképpen újjá kellett szervezni a csoportot. E feladattal Zala Kornéliát bízták meg, aki – kalandba illő sikerességgel – a környező gyárak dolgozóiból rövid idő alatt új társulatot toborzott. Voltaképpen tehát okkal tekinthetjük 1958 októberét a Hevesi Sándor Színtársulat születési hónapjának. Az ez időtől terjedő – joggal aranykorszaknak nevezhető – 35 év Zala Kornélia nevével fémjelezhető. Hosszú évtizedekig tartó munkásságát számtalan siker és bemutató dicséri. Zala Kornélia nyugdíjba vonulását követően 1993-tól Rácz Ferencnek – a csoport egyik korábbi tagjának – adta át társulat művészeti vezetését.
A színtársulat tagjai nem hivatásos művészek, státuszukat tekintve amatőrök, de korántsem a szó pejoratív értelmében. A színtársulat művészi törekvésében mindvégig megőrizte és a mai napig gyakorolja kettős célkitűzését. Egyrészt nyitva tartja kapuit a magukban előadóművészi ambíciókat tápláló, a színházművészetért rajongó, és magukat e minőségben kipróbálni és megmutatni szándékozó emberek előtt, másrészt a magyar színjátszómozgalom értékeit megőrizve és megtartva életben kívánja tartani e műfajt.
E törekvéséből eredően otthont és tanulási, önfejlesztési játéklehetőséget ad a magában tehetséget érzők számára, és ennek kapcsán olyan produkciók életre keltésén dolgozik, melyek hirdetik és terjesztik a színházkultúra klasszikus értékeit, az emberi értékteremtő törekvéseinek értelmét. [2012. XII. Libad]
A szórakoztatás és a szabadidő kulturált eltöltésében érdekelt színtársulatunk repertoárjában a képességeinek és lehetőségeinek megfelelő színházi produkciók találhatók az egyéni képességeket bemutató önálló előadói estektől a hagyományos színpadi művekig. 1992-től napjainkig (2018 januárjáig) a társulat közel kétszáz előadást tartott. A társulat az utóbbi években előszeretettel látogat el az ország más városaiba, községeibe. Visszatérő fellépőként szórakoztatják közönségüket többek között Esztergom-Kertvárosban, Dorogon, Tatabányán, Veszprémben, Oroszlányban, Salgótarjánban, Kazáron, Váckisújfalun… Kultúrmissziójuk immáron a határon túlra is átterjed. Szlovákiai magyarlakta falvakban több ízben örvendeztették meg az ott élő gyermekeket mese-műsoraikkal.
A csoport nem profitorientált szemléletű, nem is kíván, és nem is tud versenyre kelni a honi profi színházi világgal. Nagyon is tisztában van saját korlátjaival és szűkösebb mozgásterével. Ám lehetőségeihez mérten végzi a dolgát elszánt törekvéssel, mert hitet kíván tenni az ember értékalkotó, -teremtő szándékáról, és nem akar lemondani ennek öröméről és izgalmáról, az őszinte, lélekmelegítő emberi kapcsolatokba vetett hitéről, a szépre, a jóra vágyás igényéről.